Senkiért — dalszöveg

Minden adott, hogy a legjobb legyek,
tudod, a legekkel akarom, hogy emlegessenek.
Jegyezd e nevet: Z!MA vagyok, a nem felesleges,
mindenre megesküszöm,
átmegyek a vátesszel a kezemben a keresztűzön.
Én csak ezt űzöm, tűzön-vízen át, csak a Rap,
míg a spanjaim nagy része közben apa lett.
Én csak úgy eltűröm ezt az életet, így fasza lesz,
áltatom csak magam, remélem, egyszer igazam lesz.
Mert mindent egy lapra tettem fel az asztalra,
magasztaltam másokat, de ezt viszont nem tapasztaltam.
Ezért abbahagytam, szép szavak nem hagyták el az ajkam,
hogyha baj van, jó vagyok, de mi van, hogyha szar van?
Sokan szimplán irigyek, sárgák és nem ezt keresik,
Shy Guy voltam a gimiben, most 50 Cent, A telepi.
Egy kobra fekete csak, a többit nem emlegetik,
az igaz lázadókat nem szeretik, csak eltemetik,
de utólag nem feledik. A kínjaimnak fele kincs,
ne hecceljél, spanom, hogyha van köztünk öt elemi.
Én vagyok a Top Gun, jól van, Maverick is beveheti,
gerinctelen enemy-k egymás faszát veregetik.
De ki az, ki teregeti a szennyest?
Hidd el nekem, lesz cash,
emiatt nem kell, hogy reszkess.
[…]

Nem tartozom semmivel,
kivéve ennyivel:
kimondom az igazamat,
nem lógok én senkinek.

Az út nehéz volt, eltörtem alatta, úgy alakult,
a múlt csak egy kép, a sarkain megfakult.
Túl sok mindent éltem túl,
hogy most szakadjon el a húr,
de pedzegeti az úr.
Azúrkék szemembe néz és várja,
mit adhat mára?
Mosolyt plusz egy kis bánatot,
jól vagyok, nem több ez, csak rossz napom.
Magamat altatom, miközben nyugtatom,
a Valiumtól nincs olyan teher a vállamon.
Az akváriumruhától kezelt házakon át
vezetett az utam, ki tudja, hogy mi az, ami vár ezután.
Az is lehet, megutálsz,
őszinte a dumám, tudom, rajongókat redukál.
Hagy utáljon a világ, mert megmutatom az irányt,
leszek nektek Irán, az én lírám az nem plagizált.
Megeszem a beatet, hidd el, Z!MA az egy kannibál,
nem kell nekem kapitány, engem csak az Úr navigál.
Szalutálj, ha meglátsz, mert én elhagytam a rabigát,
hajtok azért, ami jár: pezsgő, kurvák, kaviár.

Nem tartozom semmivel,
kivéve ennyivel:
kimondom az igazamat,
nem lógok én senkinek.

Az álmok nem halhatnak meg,
a harcos nem adhatja fel,
mindig menni kell, dzsanázol,
na mi a fasz lesz?
A léleknek rap, a testnek viszont enni kell,
nem spanolok MC-kkel, nem vagyunk egy szinten.
Kit érdekel őszintén, hogy az átlagnak tetszik-e?
A dumám a Dunát rekeszti, nem lehet kirekeszteni,
tudnotok kellett volna, kivel fogtok kezdeni.
Gyerekkor, Szendreiek, shout out az exeimnek,
csalódások után próbáltam nem elveszni,
semmit sem megtervezni.
Mindig felkészültnek lenni, mert a lehetőség nem fog kétszer csengetni.
Ha mindened megvolt, félhetsz, hogy mikor fogsz elveszni,
lefele vezet az út, és te sem tudod, hogy hogy alakul.
Sikerem kulcsa: nem adom fel.
Azt hittem, mostanra mindenki tudja,
köcsögök, ezek a körök már le vannak futva,
ne közelítsd meg a körömet újra,
szememet szúrja a látvány, hogy egy nulla vagy.
Túllövök a célon, mint egy béna mesterlövész,
a szövegem ütős, mint a dögvész,
mint a Zoli, Döglégy.
Nem fogok nagyzolni, de azért az kemény,
mi mindenre elég öt év.
Olyan sok a gyökér, hogy az ember kiég,
a hitéből kitér,
vodka, gyógyszer, fő, és kilét.
Csak amíg a HÉV-ig kiért...
Gyakran tűnődsz szarságokon: miért, Uram, miért?
Úgy tűnik a felszínen, hogy minden ember felszínes,
de akkor engem kiért?
Jó lenne itt maradni, de néha úgy tűnik, hogy már nincsen oka, kiért.
Nem maradok én senkiért,
minden embert negligálok,
régóta tervezem, de most azonnal nekilátok.