Lefele — dalszöveg
Lefele — ZIMA, A Repülő Elefánt LP (2025). A lefelé spirál első foka.
A dal háttere
A legrosszabb napomon született. Közös képviselő voltam, magam is válságban, depresszióban — azt kérdezgettem, ki akarok lenni, mi akarok lenni, és hogy jutok el oda. Aznap felhívott egy ügyfél, a tulajdonos megbízottja, akit egyetlen dolog érdekelt: a társasház falának színkódja. Én meg épp összeomlóban voltam. Ez a kontraszt — hogy míg én szétesek, valakinek egy falszín a legnagyobb gondja — szülte a dalt.
Lefele — teljes dalszöveg
Poszttraumatikus... de nem stressz-szindróma.
Nem érdekel semmi — főleg nem a fal színkódja.
Annyi mindenért izgultam... eltörik a pálma.
Ha a teher túl nagy, azt hiszed, hogy túl vagy.
Sok mindenem... nevet változtatsz.
Mint Tom Denem — nemet változtatsz.
Ezrek átkoznak... reméled,
a holnapok valami mást hoznak.
Őrület ez az ember... örülhet-e?
Ha viszkivel zárja le az őrült hetet.
A pénteket várom, mint a Messiást...
Lesz piám, de idén se lesz fesztivál.
Az élet megcibál... de nézd, mennyi like jön!
Nem több ez, mint a poklom...
Hiába is mondom: csinálhatsz akármit —
de a bestiát föl ne ébreszd!
Emlékezz... és éhezz.
Őrüljél, hogy élhetsz.
Zavarnak a hangok... vakítanak a fények.
Nem nézek tévét — hazudnak a tények.
De az igazság felszabadít...
Remélem, semmi sem marad így.
Lefele-lefele-lefele-lefele-le...
Lefele-lefele-lefele-lefele-le...
Lefele, lefele-lefele-lefele-le...
Ez az út... a pokolba vezet — egyenes.